A könyv fő mondanivalója, hogy segítenünk kell a gyerekeknek saját határaikat kijelölni és közben tiszteletben tartani mások határait. Ehhez kap az olvasó tanácsokat sok-sok példával alátámasztva.
A gyerekeknek azért van szükségük határokra, hogy érett felnőtté váljanak, és megfelelő jellemmel rendelkezzenek. A jellemüket azok a magatartási, viselkedési minták formálják, amelyeket az életük során a kapcsolataikban látnak. Ha nincsenek világos határok, egy gyerek nem tudja megtanulni a felelősségvállalást, önuralmat, szabadságot és a szeretetet. Ehhez szükséges a szülő gondoskodása, felügyelete és támogatása. Ahhoz, hogy a gyerekben kialakuljon a megfelelő jellem – szeretetteljes ember, felelősségérzet, önálló döntéshozás, kezdeményezés képessége, őszinteség, transzcendentális irányultság Isten felé – ahhoz a jellemfejlesztést önmagunkon kell elkezdeni, ugyanis a gyerek viselkedése a szülő viselkedésére adott válasz. Fontos, hogy a határok kialakítása után következetesen és szeretettel számon kérjük azt, és ha ezeket a szabályokat áthágja a gyermek, akkor annak legyen következménye.
A határok tíz törvénye:
- Mi lesz, ha ezt teszem? – A vetés és aratás törvénye önfegyelemre tanítja meg a gyermeket. Ha a gyermek szabadon dönthet, de ezzel együtt felelősséggel is tartozik tettei következményéért, szeretetteljes emberré válik, aki helyesen és helyes indítékból cselekszik.
- Saját terhünk hordozása – A felelősségvállalás törvénye. A határok tanítása azt jelenti, hogy a gyermeket megtanítjuk fokozatosan felelősséget vállalni a saját problémáiért. A gyermek terheit, melyeket kezdetben a szülő hordoz, végül teljes egészében neki kell átvennie. Menetközben meg kell tanulnia, hogy ami pillanatnyilag kellemetlen, az hosszú távon nem feltétlenül rossz.
- Nem vagyok képes bármire, de tehetetlen sem vagyok – Az erő törvénye. A gyerekek csak akkor tudnak megfelelő határokat kialakítani, ha megvan hozzá az erejük, avagy a képességük, hogy valamit az irányításuk alatt tartsanak. A kialakított határokon belül tudják az erejüket kifejteni és irányítani. Meg kell tanulniuk, hogy mit irányíthatnak és mit nem. Nem baj, ha kudarc éri a gyermeket és szomorú, mert megtanulja elfogadni a hibáit, és tanulni abból.
- Nem csak én számítok! – A tisztelet törvénye arra tanítja a gyermeket, hogy a világ nem egyedül az övé, hanem meg kell osztoznia rajta másokkal. Megtanulja, hogy úgy bánjon másokkal amilyen bánásmódra ő is vágyik.
- Nemcsak azért, mert muszáj! – A motiváció törvénye. A cél, hogy helyes indítékból cselekedjen helyesen, és ne csupán a büntetés elkerülése motiválja. Ehhez szükségük van arra, hogy meggyökerezzenek a szeretetben. Tudatosítani kell, hogy a következményektől való félelem nem azonos a szeretet elvesztésétől való félelemmel. Miközben szeretettel és következetesen felállítjuk és alkalmazzuk a korlátokat, egy „belső szülő”, a lelkiismeret formálódik ki a gyermekben és lassan megtanul belső késztetésből szeretni, és jól viselkedni.
- A fájdalom ajándék is lehet – A mérlegelés törvénye. Küzdelem nélkül nincs fejlődés. A valóság támasztotta küzdelemben hagyjuk, hogy végig járják a rögös utat, mert így képessé válnak problémáik megoldására.
- A dackorszakon túl – A proaktivitás törvénye. A felmerülő problémákban a megoldás keresésére és a konstruktív cselekvésre irányul. A proaktív gyermeket nem a környezete irányítja, hanem belső kontrollal rendelkezik, belső világa határozza meg döntéseit és a környezethez való viszonyulását. Meg tudja oldani a problémáit.
- Jobban érzem magam, ha hálás vagyok – Az irigység törvénye. Az irigy ember mindig többet akar. A hála az, hogy megbecsüljük, amit kaptunk, sőt kiváltságnak érezzük, hogy rendelkezünk vele. A gyerekek akkor gondolkoznak helyesen magukról és másokról, ha egyes szükségleteiket kielégítjük, másokra pedig nemet mondunk. Már gyermekkorban meg kell tanítani nekik ezt a szót „köszönöm”.
- A gépezet mozgásba kerül – Az aktivitás törvénye. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, miközben elszántan törekszünk arra is, hogy mások kipótolják azt, ami belőlünk hiányzik. Megtanulják saját kezükbe venni az életüket.
- Az őszinteség a legjobb stratégia – Az őszinteség törvénye. A jó kapcsolathoz nélkülözhetetlen a közvetlen és nyílt kommunikáció és a problémák őszinte feltárása. Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy jobb világosságban járni.
A szülő feladata, hogy határokat állítson, a gyermeké a szabályok megszegése. A szülőnek helyre kell igazítani a gyermekét – bűntudatkeltés nélkül – , aki ha ismét megszegi a szabályt, a szülő együttérzését kifejezve életbe lépteti a következményeket és így válik a szabály valósággá és belső követelménnyé. Ha a szabálysértést megúszhatják következmények nélkül, akkor nem fognak önuralomra törekedni és jellemük éretlen marad.
